2017. november 19., vasárnap

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.





Bevallom őszintén nem azért olvastam el mert megtetszett a borító vagy mert jól hangzott a fülszöveg. Azért került a kezembe, mert egy kedves moly társam elolvasta és nagyon jó véleménnyel volt róla. Az Ő által ajánlott könyvekben pedig nem szoktam csalódni.

Most sem csalódtam! Nem egy szokványos könyv, az biztos.Csak sajnos rövid, túl rövid. Olvastam és azt vettem észre, hogy nagyon dühít mert le kell tennem. Ott voltam a kis srác mellett és annyira megértettem, hogy milyen. Istenem, hogy mi mindent megtett, hogy befogadják és elfogadják. Mert az az elvárt. És én nem olvashattam tovább, mert nem csak olvasásból áll az élet (sajnos).

Aztán ott volt a jelen, a Noémi szál. A gyönyörű lány a fura szokásával. Az első fejezeténél nem értettem, hogy mi a fene van. Majd szép lassan megértettem és élveztem, hogy a jelenét ismerhetjük. Vártam az Ő fejezeteit is de vártam a mi ismeretlen, érzelmek nélkül élő srácról szóló sorokat is.

Istenem, milyen világban is élünk mi, hogy nem lehetsz önmagad? Hogy meg kell tanulnod úgy viselkedni, ahogy azt a társadalom elvárja, mert bizony másképp nem fogad be hanem egyszerűen kitaszít.
Nagyon tetszik a könyv, a mondanivalója, a stílusa. Nem a megszokott, hanem egyedi, különleges.
Milyen furcsa is az élet, azt mondják nincsenek véletlenek és talán igazuk is van.
Sok mindent lehetne még írni a könyvről, a szereplőkről, de az már spoileres lenne. Azt meg inkább nem :) Olvassátok el, nem hosszú könyv, ha van időd akkor pár óra csupán, ha nincs akkor is csak pár nap.

Öt csillagot érdemel mindenképpen!

ui: A borítóra visszatérve, míg nem olvastam a könyvet nem tetszett, de így olvasás után bizony úgy gondolom, hogy tökéletes választás volt. Másmilyen borítót el se tudnék képzelni hozzá.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Élmény volt kedves Rojik Tamás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése