Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos
Létezik-e férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?
Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.
Ezzel a könyvvel már egy ideje szemezek. Olvastam belőle pár részletet és felkeltette az érdeklődésem, ugyanakkor tartottam is tőle. Méghozzá a lombik miatt. Számomra ez az a téma amit (eddig) szándékosan kerültem. Most a kíváncsiságom felül kerekedett, jelentkeztem az utazókönyvre és legnagyobb meglepetésemre hamarosan a kezembe is került. Bevallom, 1 hét is eltelt mire elkezdtem olvasni. Érdekelt ugyan de össze kellett magam szedni, hogy olvashassam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Még az is megfordult a fejemben, hogy írok az írónőnek és továbbadom a könyvet, olvasatlanul. Legyőztem önmagam és nekiláttam. Az eleje megviselt. Tudom, sokan csak elolvassák és továbblapoznak. Én viszont újra ott ültem a váróban, vártam a csodát ami nem akart jönni pedig mindent megtettünk azért, hogy jöjjön. Tudtam mit érez Szofi, min megy keresztül és mik az érzései. Megértettem a gondolatait, az önvádat, azt, hogy szüksége volt arra, valaki Istenítse és imádja. Egyszerűen csak elfogadja Őt! Annak ellenére, hogy megértettem Szofi érzéseit őt magát nem tudtam megkedvelni. Volt egy férje aki imádta őt és ha elmondta volna Mironak a belső vívódásait biztos segített volna neki. De egyszerűbb volt egy kopasz adonisz rajongásával vigasztalódni.
Annyi gondolat van bennem. Ez nem egy romantikus könyv, van benne az is, de ez inkább dráma. Egy fiatal nő drámája, élete. A meddőség sok nő rémálma. És sajnálatos módon nem sok segítség van számukra. Az orvosok kiégtek/fáradtak/fásultak. Ennek pedig a páciensek isszák meg a levét.
Szofi és Miro elindultak egy úton, csak épp nem fogták egymás kezét. Erik volt aki a szavaival segített nőnek maradni Szofinak a kezelések alatt, hogy ne essen mély depresszióba, hanem érezze, annak ellenére, hogy nem anya egy vonzó, csodálatos NŐ. Mert nem csak a testet kell kezelni a meddőség miatt, hanem a lelket is. Azt a nehezebb.
Erik, egy pasi aki nagyon jól néz ki, aki imádja a szúrós feleségét de aki nem riad vissza egy kis kalandtól. Tud bánni a szavakkal az biztos, tudja mikor mit kell mondani. Olyan szívesen olvastam volna az Ő gondolatait. Ő miként élte meg mindezt? Miért döntött úgy, hogy kockáztat egy barátságot és belevág egy kalandba. Milyen volt tudni/látni, hogy a nő akit kíván és szeret, más kezét fogja? Más száját csókolja, máshoz bújik hozzá?
Györgyi nagyon fura egy nő, teli kisebbségi érzéssel. Ami kicsit érthetetlen. Egy csodás pasi a férje, aki leste minden szavát. Olyan könnyen lehetett volna az Ő házasságuk a tökéletes házasság. Csak egy kis önbizalom és lazaság kellett volna.
Miroslav, a férfi, aki igazán szeret. Igazán átjöttek az érzései Szofi iránt, még ha nem is tudott mindig tökéletes lenni, azt nem lehetett rá mondani, hogy nem szereti a feleségét. Csak valakinek rá kellett volna szólnia, hogy másképp csinálja.
Alapjában nagyon tetszett a könyv, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Talán így egy kicsit én magam is nyitottabb leszek ebben a témában. Viszont sajnos nem érdemel nálam 5 csillagot, csupán 4,5-et. Szofi miatt, azt hiszem.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Leda Schwartz! Jó volt elolvasni a könyved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése